Hegedüs Zsolt

Hobbi szinten foglalkozom fotózással. Főleg a városi környezet és a benne élő emberek érdekelnek. Szeretem keresni a szögeket, párhuzamokat, perspektívákat, és adott pillanatokat kiragadni. Egy-egy pillanatot szeretek kiszakítani az időből, a mulandóságból.

Ez a fekete-fehér fotó egy olyan perspektívából készült, amelyben múlt, jelen és jövő egyetlen kompozícióvá olvad össze. A kép előterében a masszív, régi épület kőfalai a múlt stabilitását idézik, miközben a középpontból a szemünk egyenesen a távolban magasodó hídra vezet. Ez a híd számomra a jelen és a jövő közötti kapocs: olyan, mintha életünk útja a jelen szilárd talajáról egyenesen a jövő felé nyílna, amely ugyan most még távoli és ködös, de határozott irányt mutat.

Ez a fotó azt az érzést hordozza számomra, hogy a mindennapok egyszerű utcáin járva is ott rejlik a lehetőség, hogy túllássunk a megszokott kereteken, és meglássuk a múlt, a jelen és a jövő láthatatlan hidait, amelyek összekötnek bennünket önmagunkkal és a világgal.