A Főnix ébredése
A mély kékből aranyon át vörösbe futó sávok felfelé törő mozgást adnak a képnek. A kiindulópont a főnix: az a pillanat, amikor a pusztulás után valami új kezdődik.
Schvéger Miklós
Ki az a művész (akár klasszikus, akár kortárs), aki a legnagyobb hatással volt rád?
Személyes alkotói világomhoz Náray Tamás művészete áll a legközelebb. A kiállításán megtekintett festményei nagy hatással voltak rám.
Számomra fontos, hogy egy festmény ne „csak” esztétikus legyen, hanem intellektuális üzenet, és akár történet is társuljon mellé.
Beszélgessünk az alkotásaidról. Sokan hagyják, hogy az absztrakt formák önmagukért beszéljenek, te azonban útjelzőket adsz a nézőnek.
Ha valaki először találkozik a műveiddel, mit szeretnél, hogy érezzen vagy gondoljon?
Alkotásaim a konceptuális irányt követik, ha mindenképpen muszáj lenne valamelyik kategóriába sorolnom őket.
Elsősorban az a fontos cél, hogy a néző tekintete ne csak átszaladjon a vásznon, hanem álljon meg egy pillanatra, így felfedezve a mű által közvetített tartalmat és gondolatokat.
Célom, hogy a nézőben elinduljon az a „belső mozi”, ami az alkotást is végigkísérte, de ilyenkor már ez a folyamat a néző saját olvasatában születik újra.
Ha ez a párbeszéd akár csak egy rövid időre is létre tud jönni, már megérte.
Sokan gondolhatják azt, hogy egy absztrakt alkotást könnyű létrehozni, szerintem pont ellenkezőleg.
Jellemzően online festészeti csoportokban szoktam látni – szerencsére sok pozitív kivétel mellett –, hogy az absztrakt irányzatot nagyon különböző módokon értelmezik.
Engem azok az absztrakt alkotások szólítanak meg igazán, amelyek mögött érzékelhető valamilyen gondolat, koncepció vagy történet. Számomra attól még nem lesz absztrakt egy alkotás, hogy a színek egyszerűen jól mutatnak egymás mellett. Önmagában az esztétikus színhasználat számomra még nem feltétlenül ad elég kapaszkodót.
Az absztrakt számomra nem a véletlen műve.
Nyiss ablakot a világodra, mesélj kicsit magadról!
Válaszként két kedvenc filmemről mesélnék.
Az első a Távkapcs (Click), amelyben Adam Sandler Michael Newmant alakítja, egy túlzottan ambiciózus, törtető, karrierista és munkamániás férfit.
Az élete lényegében a munkája körül forog, miközben elhanyagolja a szeretteit. A történet során kap egy távirányítót, ami lehetővé teszi számára, hogy átugorja az életének számára kellemetlennek vagy lényegtelennek tartott pillanatait. Ahogy azonban haladnak az események, fokozatosan ráébred, hogy a gyorsított és leegyszerűsített élet nem hozza el a várt boldogságot.
A film legfontosabb üzenete, hogy az élet nem csupán a munkáról és a karrierről szól, hanem a pillanatok megéléséről, a szeretetről és a kapcsolatok ápolásáról is.
Ez a film egy vígjátékba csomagolt, rendkívül erőteljes és komoly mondanivalóval rendelkező dráma, szerintem Sandler egyik legerősebb alakítása.
A fő tanulság számomra: az idő pótolhatatlan, és talán a legértékesebb dolog, amink van – és amit másoknak adhatunk.
A második film A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin), egy fekete humorral átszőtt, szomorú történet.
Egyedülálló stílusban mutatja be az emberi kapcsolatok törékenységét és azt, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha nem becsüljük meg a számunkra fontos embereket.
A történet komplex, Colin Farrell és Brendan Gleeson alakítása kiemelkedő, és a film egyedi atmoszférájával együtt maradandó tanulságokat közvetít a néző számára.
Ez a válaszom teljesen átment filmajánlóba, de szerintem a lényeg így is ott van a sorok között.
Válogatott munkák
Alkotások
A művekhez a cím mellett rövid történet vagy gondolati kapaszkodó is tartozik. A képekre kattintva a teljes méret nyílik meg.
01
Történet és mítosz
The Language of the Gods
Kleopátra koronázása után Ízisz földi megjelenéseként uralkodott. A kép a templomi szín- és fényjelek világából indul ki: az arany függőleges sávok az isteni üzenetekre, a vörös mező az uralkodói erőre, a fehér jel a kiemelt „istenjelre” utal.
The Child of the Nile
A kép Kleopátra születésének pillanatából indul ki. A még formátlan piros alakzat a kialakuló életet jelzi, a türkiz a Nílusra utal; a sötétebb rétegek Egyiptom állandóságát és hagyományát hozzák be.
Susanoo’s Rage
A történet Susanoo és Amaterasu konfliktusából indul ki, a japán mitológia egyik legdrámaibb epizódjából. Susanoo pusztítása egyszerre szól a testvérek közötti indulatról és a rend felborításáról.
Capture of Helios
A vörös kör Hélioszt, az arany sáv az útját elzáró határt jelöli. A kép alaphelyzete a fény és a szabadság ütközése egy olyan korláttal, amely megpróbálja feltartóztatni a napisten mozgását.
Hatshepsut’s Fleet
Hatsepszut expedíciója a kiindulópont, de a kép nem hajókat ábrázol. Az utazás élményét, a távolságot és az ismeretlen felé haladást fordítja át színekre és egymásra épülő rétegekre.
Nurarihyon’s Door
A japán folklór Nurarihyon alakjához kapcsolódó ajtó egy csapdába vezető átjáró. Aki átlépi, egy másik világban találja magát; a kép a kíváncsiság és a visszaút bizonytalanságának történetét használja kiindulópontként.
02
Gondolat és belső tér
Frattura nel Silenzio
A cím jelentése: Repedés a csendben. Az arany a bizánci képek fényét idézi, a sötét háttér zárt, csendes teret ad hozzá. A repedés valami sokáig rejtett dolog megjelenését jelzi.
Encoded Memories
A kép az emlékezés töredékességéből indul ki. A rétegek, az arany és a szürkés tónusok úgy jelennek meg, mint egymásra rakódó emléknyomok, amelyekből egy rész megmarad, más részük elhalványul.
Magenta Frustré
A kép két eltérő színvilágra oszlik: hűvös kék-zöld és meleg aranybarna mezőre. Közöttük keskeny magenta sáv húzódik; ez a határ és a feszültség legfontosabb eleme.
Parallel Worlds
A kép két eltérő térérzetet tart egymás mellett: a hűvös kék felső mezőt és a sötétebb, földes alsó rétegeket. A vörös-narancs formák megtörik a vízszintes rendet, innen ered a párhuzamos világok közötti feszültség.
Summer Walk
A kép egy nyári séta benyomásaiból épül. A kék, piros, sárga és fehér foltok rövid felvillanásokként jelennek meg, mintha útközben látott részletek és fények maradtak volna meg az emlékezetben.
Time Horizon
A rétegek a múlt és a jelen egymásra rakódását jelzik. A zöld az állandósághoz, az arany a múló pillanatokhoz, a földes tónusok a stabil alaphoz kapcsolódnak; a kép az időt egymásra épülő sávokként kezeli.
A szavak nyoma
Egy apa minden dühkitörés után szöget veretett a fiával a kerítésbe, majd amikor megtanult uralkodni magán, kihúzatta vele őket. A lyukak megmaradtak. A kép ebből a történetből indul ki: a kimondott szavakat vissza lehet vonni, a nyomuk azonban megmaradhat.