Zelenay Anna

68. festményem

ESTEFELÉ FÜRDŐSZOBÁMBAN

Festmény: 70×40 farostlemez, olaj. 2025 február.

80. életévemben kissé brszűkült élettérben személyes offline és online környezetemet, látványaimat festem.

Szeretem a fürdőszobámat is.

Eredetileg matematika -ábrázoló geometria szakos tanárként végeztem Debrecenben. (Sajnálatosan ezt már az aranydiplomám is tanúsítja.) 1972 óta élek Szentendrén ugyanabban a lakásban. Személyes szakmai sorsom matek tanári állás hiányában az empirikus szociológia, társadalomstatisztika, majd a televíziós nézettség kutatása felé sodort. 2021-ben a COVID szobafogság idején a hályogkovácsok bátorságával kezdtem festeni.

Azóta az Internetről próbálom eltanulni az olajfestés technikai ismereteit online mesterektől.

Mit jelent számomra a festés az özvegyi magányban? Nincs rá egyértelmű válaszom. Talán a képzőművészet iránti fiatalkori vonzalom hiánypótlása ez a vizuális memoár. Persze egyfajta antidepresszánsként is működhet a festés közbeni flow érzés téren és időn kívüli sodrása. Vagy egyszerűen csak valami ismeretlen belső kényszer hajt, amitől festhetnékem van.

Egy biztos: minden üres felület izgalmas kihívás, minden abbahagyott festmény új tapasztalás. Az első száz kép kísérlet, szoktam mondani. A festményeket az elkészülés sorrendjében számozom. Most a hatvanadiknál tartok. Kérdés, hogy megérem vagy megunom-e addig a festést. Vagy képes leszek és folytatom, mert minden festményem személyes − reális vagy digitális − élmény eredője, ezért csak magamnak, családomnak festek. (Zárójelben azért el kell ismernem, hogy jó érzés, amikor más is lájkolja)

Lehet, hogy ez maga a szabadság?